2012. március 7., szerda

A kimaradt hétfő


A mai nap békésen kezdődött. Abi elvette a takarómat, az arcomba prüszkölt és mondta "felébredtem"...nagyon örültem, főleg hogy miután kitörölköztem a nyálból, és hálát adtam a frissen benyalt milliónyi baktériumnak, megihattam a kávémat majd ráléphettem egy építőkockára.
A nagyok suliba készülődtek, öltözködtek, gyanúsan rendben mentek a dolgok. Domi töbször bepróbálkozott, magasba tartott ujjal, hátha írnok neki felmentést tesiórára. Gyerek, anyád egy dög. Nincs felmentés! Indulásra készen nyomultak kifele az ajtón, mit látok? Domonkos zokniba gyalogol ki az udvarra. Kérdeztem, hol a cipőd? Válasz, nem tudom (Hogy ezt hogy utálom, pedig csak két rövid szó....Simán elment volna zokniba?) Oké, senki sehova, cipőkeresés indul...
Miután meghiúsulni látszott az iskolába való eljutás, a szemhéjam rángatózása egyértelműen elárulta, kezdek ideges lenni. Abi üvöltve fetrengett a földön, szerintem bőrön át lélegzett, nem akarta hogy a nagyok suliba menjenek, buborékot fújt az orrából, verte a sarkát a padlóba, mindezt olyan átszellemülten, hogy észre sem vette átléptem és ott hagytam. Miközben kikísértem a nagyját, az járt a fejemben, mi lenne ha én is mennék. Becsuknám a kaput, és elszaladnék a másik irányba....
Abival ma a kedvenc szórakozóhelyünkön,a gyerekorvosi rendelőben töltöttük a fél napot.
Érkezéskor már gyanús volt, felkészületlenül jöttünk. Se hálózsák, se két napi hidegélelem se camping szerkó. Talán az sem lett volna túlzás, ha ideiglenes tartózkodási engedélyt váltunk a váróba. Az ott eltöltött pazar alig több mint két óra egy másik történet.
A zseb terroristám kapott antibigyót és Cataflamot a zörgő tüdejére, én pedig boldog voltam, hogy ismét támogathatom a gyógyszeripart.
Hazafelé megkülönböztetett jelzéssel közlekedtünk, sikítva ült a kerékpárülésben lila szájjal, mert az égetni való anyja nem vett neki az automatából se kakaó ízű lábvizet, se mérgező, kínai pattogó gumilabdát. Azt is egye meg a fene aki ez utóbbit berakta a váróba.

Szerda


Kényeztető kezek, meleg puha törölközőt terítettek rám. Kintről titokzatos szűrt fény bújt be a függöny redői között.A tapintható csendet csak néhány, a szomszéd helyiségből beszűrődő halk nesz törte meg.
Az asztalon üvegcsék,tégelyek, bennük távoli tájakról mesélő lélek símogató kencék, elixírek.Az illatuk érzékien körbelengte a szobát, mint egy láthatatlan fátyol észrevétlenül ráterülve a bennük tobzódókra.
Egy fárasztó nap után mi is eshetne jobban egy kényeztető masszázsnál...
Elmerültem ebben a valószerűtlenül idilli élményben és csak húzott lefelé magával...
A lazulásból az utcáról beszűrődő hangok zökkentettek ki.
Anya neked is van kakilód?- aha
Gondoltam magamban, milyen hülye emberek vannak, hogy az ilyesmit az utcán beszélik meg a gyerekeikkel.
Á, kit érdekel....de a beszűrődő beszéd nem akart szünni, sőt mint ha egyre közelebbről hallatszott volna.
...és az óvónéniknek is van kakilója?-aha.
Anya nekem is van kakilóm, tudok vele pukizni!
Olyan furcsa érzésem támadt, mint ha valaki az élménnyel együtt, elsárgult újságpapír módjára marokba szorítva, gombóccá gyűrt volna, illatostól, kencéstől, törölközőstől.
Hirtelen a semmiből egy tenyér landolt az arcomon, egy másik a gyomorszájamon, majd egy folyton járó száj a fülkagylómon.
Anya alszol?! Anya ne aggódj! Ez csak egy puki volt.
Jó reggelt!

2012. március 6., kedd

Vasárnapi jó hangulat megalapozása- fb bejegyzéseimből


Eddig is csodáltam az élet sokszínűségét, a genetikai variánsok végtelenségét, az emberek másságát.
Általában sikerül kívülállóként szemlélnem mások életének alakulásait, de ma eljutottam arra a pontra, ha nem akarok megbolondulni, a saját életem eseményeitől is hátrébb kell lépjek kettőt és onnan szemlélni a történteket.
Egyrészt hogy jobban lássak, másrészt hogy ha berittyentek, eltudjak szaladni.
Persze ez utóbbi nem fog megtörténni, mert kinek a lábát kapná el az ordító kölök, ha nem az anyjáét.
Egy orrszívós, kruppos, öklendezős, lázas, teljesen normális éjszaka után, az ember elfuserált lánya valamiért azt az idióta, gusztustalanul rózsaszínű ködbe burkolózó eszményi képet kergeti, hogy vasárnap reggel békésen és kisimultan ébred.
Persze így negyven felé már tudom, hogy ez egy marhaság, de hát mindenkinek van valami stikkje...
Már beérném azzal is, hogy a rendelkezésemre álló bőséges 2,5 óra alvásidőből anélkül ébredhetnék, hogy valaki tarkón vág, vagy az oldalamba tapos, esetleg az ujjait az orrlyukaimba és számba akasztva az arcomba mar (Megfigyeltétek már milyen csodás az emberi szemgolyó? Napszaktól függetlenül másodperc töredéke alatt képes több milliméternyit előugrani a szemgödörből )
Gyanútlanul feküdtem félkómásan az ágyban, teljes megadással, miután úgy éreztem magam mint a mosott szar, meg sem fordult a fejemben, lehetnék még szarabbul is.
Hát persze hogy lehetnék, tekintve hogy van egy atomcsapás minőségben működő gyerekem.
Velőtrázó ordítással rohant be Domonkos a konyhából- "Anyaaaaa, nem akarok meghalniiiiii". Anyaaaaa"-
Első reakcióm (még csak a hangot hallottam), úristen, leszakadt a feje.
Második, hülye vagy, hogy szakadt volna le a feje, hisz ordít. Ah szerencse hogy nincs nagy baj.
Azután megláttam véresen, reakció: úristen! Rohanás a fürdőszobába, nézem honnan vérzik, közben ordít.
Miközben próbáltam felitatni a vért azon gondolkodtam, újabb remek lehetőség megnyirbálni a kiadásainkat. Kávé nélkül is felébredtem egy pillanat alatt. Van négy gyerekem, azoknak összesen 40 ujja. Ha csak napi 1 ujjukat nyesik el (beidomítom őket hogy ezt reggel csinálják), biztosítva van a havi ébresztőm. Nagyszerű, nem veszek több Nescafét!
No de vissza a vérző gyerekhez. Letisztítottam a kezét, szemügyre vettem a vágást, majd megállapítottam, tehetséges a gyerek. Ha nem csapom agyon és megéri a felnőtt kort, egész szép karriert futhat be, a kialakult mentális állapotától függően. Amennyiben a szülői terrornak köszönhetően hangyányit elmebeteg lesz, írhat pszicho horrort (Stephen King-nek bejött) melyben steak késsel nyúzza le a bőrt a fiatal, szőke színésznőcskékről. Ha megússza lelki sérülések nélkül, akár sebész is lehet, ha mégis homok kerül a gépezetbe, lehet böllér és akár meg is eheti amit elcseszett.
Lefertőtlenítettem a szépen körülmetszett hüvelykujját, bekötöztem, közben hálálkodtam hogy nem sikerült jobban a mutatvány, majd a kezdeti sokk után befutott a gyerek apja ...Mit csináltál már megint kurva kölök?!....Jött az én fajtám, a te töködnek gyümölcse, csak a ti genetikai állományotok ilyen elcseszett....hülye gyerek csinálod e még?....ne ordítsál már...bla, bla, bla.
Bámulatosan gazdag a magyar nyelv. Percekig képes az ember anélkül szitkozódni, hogy egyszer is megismételné a már elhangzott, nem Kazinczytól származó kifejezéseket.
.....Na ki volt az a hülye kislány aki hajvágó ollóval akart az orrcseppes flakonból bográcsot farigcsálni a babái számára, majd diszkréten átvágta az ujját?...Na?
Jobb ha befogom...gyerek megölel, szereti szereti, öleli puszilja. Apjára megvető és lesújtó pillantások ...iszom egy kávét.
Közben azon gondolkodtam, jobb lett volna, ha apácának állok....francokat! :)