Nyuszifiú

Tegnap a kék kasmír fiú pulcsi volt a soros. Délután nekiültem, a varrógépem is előkerült, mert az előzőnapi kézi varrástól megfájdult a csuklóm és a fájdalom elég kitartónak bizonyult. Nem szeretnék ízületi gyulladással kínlódni, úgy határoztam hát, ez a baba géppel fog varródni.
Az asztal túlsó végére mellém telepedett a nagylányom Szami, ő tanult én fejet formáltam. Közben kérdezgetett, mit hogy fogok csinálni, segített ötletelni, mi készüljön a fejhez. Időközben Abi is mellénk kucorodott, ő a megfontolt hat éves, sorra vette a lehetőségeket.
- Ez a pulcsi túl kicsi. Olyan babás. Nem adod inkább nekem?
- Nem, nem, ebből baba lesz.
- Szerintem csinálj egeret, az talán kijön belőle.
- Annál egy kicsivel nagyobb valamire gondoltam.
- Elefánt? Á, az nem fog ráférni, talán egy fület kifut.
- Csináljak egy fület?
- Jaj de ijesztő! A fül aminek feje nőtt! Nem az nem jó, senki nem veszi meg, bár disznósajtban szokott fül lenni, abba jó lesz.
- Szerintem nem akar majd játszani vele senki.
- Legyen inkább nyuszi.
- Répával?
- Nem gondoltam répára, de végül is a gazdája adhat majd neki.
- Oké, legyen nyuszi.
- Legyen!
És kiszabtam a testet, megtöltöttem gyapjúval. Eleinte nagy volt a fejetlenség, de miután a helyére került, határozottan nyunyónak tűnt. Azért megkérdeztem még a fiúkat is.
- Szerintetek mi ez? - Bendi óvatosan rákérdezett.
- Ööööö, egy nyuszi?
- Ühüm. Domi szerinted?
- Részeg gumikacsa.
- Te! Most komolyan. Látszik hogy ez egy nyuszi?
- Nem. - És vigyorgott a büdös kölök, imádom a gödröcskéket az arcán.
- Szét csikizlek! Addig fuss míg van mivel!
- Jó, jó nyuszi, szép kis nyuszi, csak ne csikizzél már!
Megnyugodtam hogy felismerhető :) Még megkapta a sminkjét, fotózáshoz készen várta a reggelt.
Mit kapsz ha megvásárolod ezt a figurát?
Sok nevetést, viháncolást, gyerekzsivajt. Kezem munkáját, 3,5 óra figyelmet,  csupa szép gondolatot. Kókuszos süti illatát, kávé zamatát, a gyapjú és kasmír puhaságát.
Amit te adsz nekünk.
Elismerést a kézműves munka iránt, amiért hálás vagyok neked. Lehetőséget hogy tovább dolgozhassak. Esélyt, hogy még sok figura születhessen.
Nem mellékesen, megmentesz egy régi holmit a pusztulástól és a szemétteleptől. Azzal hogy így teszel, mások felé is ezeket az értékeket közvetíted.
Köszönöm!

Cica baba

Íme a bébi kardigán második élete. 25 cm magas, pufi képű, kicsit álmos szemű kézzel varrott cicó. Neve nincs, majd az új gazdája ad neki.
Úgy gondoltam, minden figurának lesz egy születés leírása, hogy bárki ismeretlenül is közelebb kerülhessen hozzá.
Fukszia cica érkezése
Ha ezt a figurát megvásárolod, azzal az alábbiak is a birtokodba kerülnek.
Átkerékpározva a fél várost, haza vittem a kis kardigánt, kézzel kimostam és kiteregettem. Türelmetlenül nézegettem, megszáradt e már a napon, majd mikor igen, magammal vittem a varrós dobozomhoz. Itt aztán kézbe vettem forgattam, gondolkodtam rajta mi is legyen. Abi dicsérte: ó de szép, ó de puha, még meleg a naptól. Mi lesz belőle? Baba?
Igen, baba.
Majd elővettem a gyapjút, fejet formáltam belőle. És mindeközben sorra kapta a szebbnél szebb érzéseket, Abi érintéseit. Beszélt hozzá, becézte, minél inkább hasonlított egy babára annál inkább. Testet varrtam, kitömtem, közben zenét hallgattam és éreztem valami szép dolog történik.
Zenén, érzéseken és becézésen túl, a babával kapsz az életünkből öt órahossza osztatlan figyelmet, ennyi idő kellett hozzá, hogy a kardigánból baba legyen.
Amit te adsz nekünk, ha megveszed:
Támogatsz egy kézműves családot, hozzájárulsz a környezetvédelemhez, segítesz nekem tovább dolgozni. Azzal ha a babát megmutatod másoknak is, azt hirdeted, a régi is képes megújulni, ezzel észrevétlenül te is megújulsz. :)
Köszönöm.

Az első tudatos kör

Eddig úgy jártam turiba, hogy kilestem mikor a legolcsóbb és vettem esztelenül egy nagy szatyor cuccot. Aztán itthon rájöttem, hogy nem is igazán tetszenek.
Ez alkalommal teljesen tudatosan, előre megfontolt szándékkal bálabontásra mentem. Valami különlegeset akartam. Mivel érzés terápiában vagyok, elhatároztam csak és kizárólag azt veszem meg ami iránt vonzalmat érzek. Nem baj ha nem jó senkire, az sem ha nem trendi...csak legyen benne valami különös.
És mentem a kupacok között, kerülgettem a veszetten túró embereket, és arra gondoltam, nemrégen még én is így kupacoltam.
Aztán egyszer csak megpillantottam egy fa láda sarkában az egyiket. Lelki füleimmel hallottam amint azt mondja, vigyél haza, nem akarok géprongy lenni! Jó leszek, ígérem.
És a fukszia színű 3 hónapos babákra való kasmír kardigánt így követték a többiek. Egyik puhább és ölelni valóbb mint a másik. Hazahozva kimostam őket kézzel, Majd száradás után lefotóztam mindegyiküket, és most rajtam a sor hogy lelket adjak nekik.
Időközben éjszaka, megszületett az első figura.