Ma vittem először együtt a három nagyobb gyerkőcömet suliba :).Bizony,már Domi is iskolás!
Reggel iparkodni kellett,hogy el ne késsünk az áhitatról.Domi zavarban volt,mindenki nagyobb volt nála,és a nővére bátorítására szorult.Kicsit szorongva hagytam ott őket,de indulni kellett.
Útközben vettem észre,hogy az Ó templom melletti baromfi bolt előtt más is áhítozik.Ez a fekete cicus a kirakat előtt hangosan nyafogva imádkozott azért,hogy bárcsak beszabadulhatna a csirkés pultba.
Annyira aranyosan könyörgött,hogy nem tudtam megállni,hogy ne adjak neki a péksütimből,de minden hiába.Leírhatatlan megvetéssel nézett rám,elég szánalmasan festhettem túróssütivel a kezemben,mikor az üveg másik oldalán sok fincsi csirke csücsült a hűtőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése