Cica baba

Íme a bébi kardigán második élete. 25 cm magas, pufi képű, kicsit álmos szemű kézzel varrott cicó. Neve nincs, majd az új gazdája ad neki.
Úgy gondoltam, minden figurának lesz egy születés leírása, hogy bárki ismeretlenül is közelebb kerülhessen hozzá.
Fukszia cica érkezése
Ha ezt a figurát megvásárolod, azzal az alábbiak is a birtokodba kerülnek.
Átkerékpározva a fél várost, haza vittem a kis kardigánt, kézzel kimostam és kiteregettem. Türelmetlenül nézegettem, megszáradt e már a napon, majd mikor igen, magammal vittem a varrós dobozomhoz. Itt aztán kézbe vettem forgattam, gondolkodtam rajta mi is legyen. Abi dicsérte: ó de szép, ó de puha, még meleg a naptól. Mi lesz belőle? Baba?
Igen, baba.
Majd elővettem a gyapjút, fejet formáltam belőle. És mindeközben sorra kapta a szebbnél szebb érzéseket, Abi érintéseit. Beszélt hozzá, becézte, minél inkább hasonlított egy babára annál inkább. Testet varrtam, kitömtem, közben zenét hallgattam és éreztem valami szép dolog történik.
Zenén, érzéseken és becézésen túl, a babával kapsz az életünkből öt órahossza osztatlan figyelmet, ennyi idő kellett hozzá, hogy a kardigánból baba legyen.
Amit te adsz nekünk, ha megveszed:
Támogatsz egy kézműves családot, hozzájárulsz a környezetvédelemhez, segítesz nekem tovább dolgozni. Azzal ha a babát megmutatod másoknak is, azt hirdeted, a régi is képes megújulni, ezzel észrevétlenül te is megújulsz. :)
Köszönöm.

Az első tudatos kör

Eddig úgy jártam turiba, hogy kilestem mikor a legolcsóbb és vettem esztelenül egy nagy szatyor cuccot. Aztán itthon rájöttem, hogy nem is igazán tetszenek.
Ez alkalommal teljesen tudatosan, előre megfontolt szándékkal bálabontásra mentem. Valami különlegeset akartam. Mivel érzés terápiában vagyok, elhatároztam csak és kizárólag azt veszem meg ami iránt vonzalmat érzek. Nem baj ha nem jó senkire, az sem ha nem trendi...csak legyen benne valami különös.
És mentem a kupacok között, kerülgettem a veszetten túró embereket, és arra gondoltam, nemrégen még én is így kupacoltam.
Aztán egyszer csak megpillantottam egy fa láda sarkában az egyiket. Lelki füleimmel hallottam amint azt mondja, vigyél haza, nem akarok géprongy lenni! Jó leszek, ígérem.
És a fukszia színű 3 hónapos babákra való kasmír kardigánt így követték a többiek. Egyik puhább és ölelni valóbb mint a másik. Hazahozva kimostam őket kézzel, Majd száradás után lefotóztam mindegyiküket, és most rajtam a sor hogy lelket adjak nekik.
Időközben éjszaka, megszületett az első figura.