2009. november 30., hétfő
Gombakrémes töltött lángos
Most gombakrém került bele, és félbehajtva sütöttem készre.
Lángos tészta:
0,5 kg liszt
2 dl langyos tej
1 tk cukor
1,5 dkg élesztő
30 dkg puhára főtt, passzírozott krumpli
1 nagy csipet só
Szósz
40 dkg gomba
0,5 l tej
8 dkg liszt
8 dkg zsiradék
só, bors, pirospaprika
Élesztőt a langyos tejbe felfuttatjuk, hozzá adjuk a cukrot is.
Alaposan dolgozzuk össze az összes hozzávalót,majd kb. 40 percig kelesszük duplájára.
Amíg kel, készítsük el a szószt.
Kevés olajon apróra vágott hagymát pirítunk, beletesszük a korábban már feldarabolt gombát és addig pároljuk, míg saját zsírjára sül. Olajon megfuttatjuk a lisztet, felöntjük tejjel, ízesítjük és amikor besűrűsödött, ráöntjük a gombára. Sót, borsot tehetünk rá. Az egészet össze forraljuk, majd félretesszük hűlni.
Az ezalatt megkelt tésztát,
deszkán kinyújtjuk, pohárral kiszaggatjuk,majd kicsit távolabb húzva egymástól, még 15 percet kelesztjük.
Kör alakúra lapítjuk a lángosokat, egy - egy kupac gombát teszünk rá és a tésztát félbe ráhajtjuk, széleit összenyomkodjuk.
Bő forró olajban sütjük.
2009. november 26., csütörtök
DM - Just can't get enough
De jó is gondolatban újra tininek lenni....igaziból nem csinálnám újra, de a szép emlékekre szívesen gondolok most is. DM forever!
2009. november 21., szombat
2009. november 20., péntek
József Attila - Talán eltűnök hirtelen...
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. nov.
2009. november 15., vasárnap
Hörcsög kérdés

Tegnap délután,átjött hozzánk játszani egy ismerősünk kislánya.
Szamival bevonultak a gyerekszobába és megállás nélkül csacsogtak.
Füleltem,vajon miről beszélgetnek.
Lili:-Hol vannak a hörcsögök?
Szami:-Már csak egy van,kiköltözött a folyosóra,mert megharapta Bibit.
Lili:-És a másikkal mi lett?
Szami:-Hát annak tele lett a hócipője és feldobta a talpát.
2009. november 14., szombat
Kreativitás
De nem az az öltögetős,szépet varrogatós,finomat sütős.
Amikor az ember mélyponton van,az agya furcsa dolgokra képes.Soha nemlátott fordulatszámon pörög,keresi a kiutat,a kapaszkodót.És ez jó!Ösztönöz,változtatásra sarkall.
Amikor minden oké,senkinek se jut eszébe azon töprengeni,változtatni kellene,mert minden jó úgy ahogy van.
De ha megakadunk,sárba süppedünk,ezerrel azon vagyunk,hogy kimásszunk belőle.
Hajt bennünket a túlélés,a kitörés vágya,mert félünk attól ami van és mert borzongunk attól a ténytől,hogy elsodorhat bennünket.Már nem jó a langyos pocsolyába csücsülni,a víz olyan zavaros és poshadt lett.Az is lehet,hogy ezelőtt is az volt,csak nem vettük észre mert kényelmes volt.
Ha egy cseppet eltudunk vonatkoztatni a valóságtól,és sikerül kívülállóként szemlélni magunkat,rájövünk mennyi sok remek ötletünk van,és a kényelmes komfortzónánk mennyire lekorlátozott bennünket.
Olyan ez mint amikor az amerikai filmekben az elnök válságstábot hív össze és ötletelnek.A különbség csak annyi,hogy az agyunk önmagában is felér,sőt vetekszik egy válságstábbal.
A legjobb ötletek ilyenkor születnek,és rájövünk,nem vagyunk magatehetetlenek,akik csak úgy sodródnak a nagy semmibe.
A válságos helyzetek,jók.Teremtő erővel bírnak,hajtanak ezerrel.Miközben felfelé kapaszkodunk rájövünk hogy brilliáns lények vagyunk.
Szeresd magad!
2009. november 9., hétfő
Gárdonyi Géza : Nagyapó Tréfái
- Mikor Dobót a törökök szorongatták, - így kezdte nagyapó az elbeszélését - egyszer csak a
föld színe alatt az alagúton bejutott hozzá egy magyar ifjú.
- A maklári bírótól jövök - mondotta. - Ihol ez a levél, az küldte.
Dobó fogja a levelet, viszi a bástyára (mert lármát hallott ottan), aztán, hogy megnézte, nincs-e
nagy baj, felbontotta a levelet. (Nagyapó belenyúlt a zsebébe és kihúzott onnan egy árkus
tiszta papirost.)
- Ihol, ezt a levelet bontotta ki Dobó.
- De hiszen ezen nincs egy betű se! - kiáltották a gyerekek.
- Dobó is éppen ezt mondta - felelte nagyapó. - Mutatja a levelet Bornemissza Gergelynek, a
mindentudó vitéz diáknak, hát az elmosolyodik.
- Miért mosolyodott el, nagyapó?
- Azért, mert ő el tudta olvasni.
- A semmit?
- Nem semmi ez, gyerekek. Nesze, Pista, tartsad csak oda a papirost a meleg kályhához, majd
meglátod egy perc múlva, hogy mit írt a maklári bíró.
Pista odafekteti a papirost a melegre, hát egyszer csak girbe-görbe vonalak látszanak a
papiroson.
Nézik, olvassák, hát ez az írás:
„Tisztelt kapitány uram! Értesítem, hogy a törökök éheznek. Nem bírják ki tovább két napnál.”
- Hogyan volt írva ez a levél, hogy csak a meleg nyomta ki a betűit?
- Citrom levével - felelte nagyapó.