Vasárnapi jó hangulat megalapozása- fb bejegyzéseimből

Eddig is csodáltam az élet sokszínűségét, a genetikai variánsok végtelenségét, az emberek másságát.
Általában sikerül kívülállóként szemlélnem mások életének alakulásait, de ma eljutottam arra a pontra, ha nem akarok megbolondulni, a saját életem eseményeitől is hátrébb kell lépjek kettőt és onnan szemlélni a történteket.
Egyrészt hogy jobban lássak, másrészt hogy ha berittyentek, eltudjak szaladni.
Persze ez utóbbi nem fog megtörténni, mert kinek a lábát kapná el az ordító kölök, ha nem az anyjáét.
Egy orrszívós, kruppos, öklendezős, lázas, teljesen normális éjszaka után, az ember elfuserált lánya valamiért azt az idióta, gusztustalanul rózsaszínű ködbe burkolózó eszményi képet kergeti, hogy vasárnap reggel békésen és kisimultan ébred.
Persze így negyven felé már tudom, hogy ez egy marhaság, de hát mindenkinek van valami stikkje...
Már beérném azzal is, hogy a rendelkezésemre álló bőséges 2,5 óra alvásidőből anélkül ébredhetnék, hogy valaki tarkón vág, vagy az oldalamba tapos, esetleg az ujjait az orrlyukaimba és számba akasztva az arcomba mar (Megfigyeltétek már milyen csodás az emberi szemgolyó? Napszaktól függetlenül másodperc töredéke alatt képes több milliméternyit előugrani a szemgödörből )
Gyanútlanul feküdtem félkómásan az ágyban, teljes megadással, miután úgy éreztem magam mint a mosott szar, meg sem fordult a fejemben, lehetnék még szarabbul is.
Hát persze hogy lehetnék, tekintve hogy van egy atomcsapás minőségben működő gyerekem.
Velőtrázó ordítással rohant be Domonkos a konyhából- "Anyaaaaa, nem akarok meghalniiiiii". Anyaaaaa"-
Első reakcióm (még csak a hangot hallottam), úristen, leszakadt a feje.
Második, hülye vagy, hogy szakadt volna le a feje, hisz ordít. Ah szerencse hogy nincs nagy baj.
Azután megláttam véresen, reakció: úristen! Rohanás a fürdőszobába, nézem honnan vérzik, közben ordít.
Miközben próbáltam felitatni a vért azon gondolkodtam, újabb remek lehetőség megnyirbálni a kiadásainkat. Kávé nélkül is felébredtem egy pillanat alatt. Van négy gyerekem, azoknak összesen 40 ujja. Ha csak napi 1 ujjukat nyesik el (beidomítom őket hogy ezt reggel csinálják), biztosítva van a havi ébresztőm. Nagyszerű, nem veszek több Nescafét!
No de vissza a vérző gyerekhez. Letisztítottam a kezét, szemügyre vettem a vágást, majd megállapítottam, tehetséges a gyerek. Ha nem csapom agyon és megéri a felnőtt kort, egész szép karriert futhat be, a kialakult mentális állapotától függően. Amennyiben a szülői terrornak köszönhetően hangyányit elmebeteg lesz, írhat pszicho horrort (Stephen King-nek bejött) melyben steak késsel nyúzza le a bőrt a fiatal, szőke színésznőcskékről. Ha megússza lelki sérülések nélkül, akár sebész is lehet, ha mégis homok kerül a gépezetbe, lehet böllér és akár meg is eheti amit elcseszett.
Lefertőtlenítettem a szépen körülmetszett hüvelykujját, bekötöztem, közben hálálkodtam hogy nem sikerült jobban a mutatvány, majd a kezdeti sokk után befutott a gyerek apja ...Mit csináltál már megint kurva kölök?!....Jött az én fajtám, a te töködnek gyümölcse, csak a ti genetikai állományotok ilyen elcseszett....hülye gyerek csinálod e még?....ne ordítsál már...bla, bla, bla.
Bámulatosan gazdag a magyar nyelv. Percekig képes az ember anélkül szitkozódni, hogy egyszer is megismételné a már elhangzott, nem Kazinczytól származó kifejezéseket.
.....Na ki volt az a hülye kislány aki hajvágó ollóval akart az orrcseppes flakonból bográcsot farigcsálni a babái számára, majd diszkréten átvágta az ujját?...Na?
Jobb ha befogom...gyerek megölel, szereti szereti, öleli puszilja. Apjára megvető és lesújtó pillantások ...iszom egy kávét.
Közben azon gondolkodtam, jobb lett volna, ha apácának állok....francokat! :)