Mindenki egy icipicit hozzáadja a saját verzióját. Nem is tud mást adni,mert ő is így vette,önmagán keresztül szűrve ; ez az övé.
Az üzenet azonban nem csak a térben torzul el,hanem időben is. Ha úgy játszottuk volna,hogy mindenki csak egy hét után súghatja tovább a mondatot,egy év múlva már nyomát sem lelnéd az eredeti szövegnek.
Még a " mákos tésztát" sem hallanád belőle.
A terjedő igazság nemcsak átváltozik,de meg is öregszik.
Fiatalkorodban teszel egy hősies fogadalmat,s mire megöregszel,megfeledkezel róla,vagy ha homályosan emlékszel is rá,látod,hogy nem lett belőle semmi.
Például szerelmes vagy,s örök hűséget esküszöl párodnak a pap előtt.
Másfél év múlva megcsalod.
Hat év múlva elválsz tőle,mert nem szereted.
Vénségedre pedig el is felejted-úgy nézel az idegen nénire,aki szembe jön veled az utcán,mintha előző életedből bukkant volna elő."Ki is ez?"
Az idő folyamatában van valami szomorú értékvesztés:kívül talán még hasonlítunk ahhoz,akik valaha voltunk,de lelkünk a sok csalódástól,megalkuvástól,gondtól,s magától a múló időtől is megváltozik. Karinthy Frigyes a Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában csodálatosan leírja azt a pillanatot,amikor negyvenévesen találkozik kamaszkori önmagával:egy másik ember szól hozzá.
Egy szép egy csúnyához,egy hívő egy hitetlenhez,egy tiszta,bátor,lázadó ifjú egy gyáva férfihoz.
"Úgy nem lehetett,ahogy te akartad"-mondja neki keserűen az öreg.
Hogy akarta?
Szépen. Tisztán. Nemesen. Nagyszerűen.
Csak csúnyábban lehetett!Koszosabban és kisszerűen.
Ami tiszta forrásból indul,idővel magával sodorja az idő szemetét,s mire a tengerbe érkezik,a valaha kristályosan ragyogó vízből,melyből inni lehetett,szennyvíz lesz,koszos folyadék .... folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése